A Szentpéterfai Horvát-Magyar Kétnyelvű Nemzetiségi Általános Iskolában jártunk október elején szakmai kiránduláson. Az igazgatónő, Timárné Skrapits Anna vezette körbe csapatunkat a közel három évtizedes várakozás után tavaly ősszel átadott, mintegy 730 millió forintból megújult épületegyüttesben.
Az idén szeptember 1-jén immáron húsz éve két tanítási nyelvű intézményként működő iskolában kiemelkedően hangsúlyos a horvát identitás és kulturális örökség megőrzése, a hagyományok ápolása, átadása az új nemzedéknek. Pedagógiai módszereik, eszközeik, a tantestület gondolkodása, világlátása is ezt támogatja.
A fákkal körbevett, különálló tömböket a gyerekek által elnevezett "piros százlábú", azaz a szabadtéri folyosó köti össze: egyikben az alsósok, másikban a felsősök tanulnak, töltik napjukat, a harmadik a következő rekonstrukciós ütemben öltözőkkel ellátott tornaterem lesz majd.
Ottjártunkkor megismerhettük a forgó tanterem fogalmát, megtapasztaltuk, milyen előnyökkel jár: a mozgatható bútorokkal percek alatt átrendezhető a szabálytalan négyszög alaprajzú tér, amelynek így kiváló az akusztikája, megszűri a zajt, kiemeli az oktató hangját, továbbá a több oldalról érkező fény világossá, tiszta hatásúvá varázsolja a nem hétköznapi helyiséget. Az alsó tagozatosok "sutos" - nevében a parasztházak védett szögletére utalva - osztálytermeiben található színes "mini színpad" szereplésre, meseolvasásra, beszélgetésre, pihenésre vagy akár fekve tanulásra egyaránt jól használható. Részletek a modern, Európában is egyedülálló építészeti megoldásokról itt olvashatóak.
A szakmai programot az ausztriai oldalon folytattuk: megcsodáltuk az Eberau-i/Monyorókerék-i iskolát, a Josefinumot, amely 2009 szeptembertől fogad magyar tanulókat, sétáltunk a településen, zárásként a Maria Weinberg zarándoktemplomot tekintettük meg.