A tanárképzés számára minden korban megkerülhetetlen kérdés annak a megfogalmazása, hogy kit is tekintünk jó tanárnak, mi a tanárság lényege, miben áll a jó tanárok tudása. Csak ezen alapvető kérdések megválaszolása után tudjuk megfelelő szemléletben, biztos elméleti megalapozottsággal kiválasztani a megfelelő tananyagot, és azt hatékony módszerek segítségével a tanárjelöltek számára hozzáférhetővé tenni.

A közfelfogásban általánosan elterjedt nézet, hogy „tanárnak születni kell", és a „tapasztalat teszi a mestert". Ennek értelmében az alkalmas személyiség és a megfelelő gyakorlat az alapja a tanári pályának. Nem kívánjuk kétségbe vonni a fenti szubjektív elmélet néhány gondolatát, amely szerint bizonyos személyiségjegyek könnyebb és hatékonyabb tanári tevékenységet eredményeznek, és azt sem, hogy a hosszabb gyakorlattal rendelkező pedagógus több kipróbált megoldási lehetőség és eszköz birtokában rugalmasabban látja el a feladatát. Ám ez a leegyszerűsített elképzelés önmagában nem biztosít minőségi tanárképzést. Támaszkodva a legújabb tudományos kutatások eredményeire, a pedagógia elméleteire törekednünk kell arra, hogy a képzésből kilépve a legfontosabb tanári tudás birtokában lépjenek a pályára a fiatal tanárok, és ezzel felvértezve minél zökkenőmentesebbé tegyük számukra a kezdő éveket.

Ennek egyik fontos eleme a jelöltek tanárképének tudatossá tétele, saját tanári pályaszocializációjukban való aktív szerep-és felelősségvállalásuk a képzés támogatásával. Ehhez a tudatos felkészüléshez kíván „A tanári mesterség alapjai" c. kurzus megfelelő elméleti alapozottsággal, hatékony módszerekkel hozzájárulni.

A továbbiakban számbavesszük mindazokat a kutatásokból és elméletekből nyert ismereteket, amelyek alapot szolgáltatnak a kurzus elveihez, céljához, tartalmához, módszereihez és felépítéséhez.