Az utóbbi évtizedben jelentős pedagógiai módszertani változások indultak el a magyar közoktatásban, amelyek késéssel bár, de követik a fejlett világ hasonló folyamatait. Ezek a változások nem az oktatási rendszer belső világából indultak, hanem a gazdasági-társadalmi környezet elvárásai érlelték meg az oktatási rendszer szereplőiben ennek a változásnak a szükségét. Nevezetesen arról van szó, hogy az akadémikus tudásról az alkalmazható tudásra került a hangsúly. Ezt preferálja a munkaerőpiac és az élethosszig tartó tanulás igénye is.

A változás nagy feladat elé állítja az oktatás résztvevőit, mert a gazdaság és a társadalom egyre sürgeti a változást, amire az oktatás rendszere- jellegéből adódóan - lassan reagál. De számos területen elindult a munka, különösen az oktatás közoktatási alrendszerében. 2006 óta több pályázati konstrukció keretében megvalósul a kompetencia-alapú oktatás elterjesztése, sőt az érettségi reformja a középfokú intézményekben már korábban elindította ezt a folyamatot. Mondhatjuk tehát, hogy a közoktatásban elindult a minőségi reform, amely alapvető pedagógiai szemléletváltást hajt végre az iskolákban és a pedagógusok körében.

Ez a változás égetően szükségessé teszi a felsőoktatás reagálását az átalakulásra. Egyrészt rövidesen megjelennek azok a hallgatók, akik már az új szemléletű közoktatásban részesültek, tudják és értik azokat a módszereket, amelyekkel a felsőoktatás ismerkedik. Másrészt a hallgatók - különösen a pedagógus-képzésben részvevők - ilyen kihívás elé néznek: gyakorló helyeiken alkalmazniuk kell a kompetencia-alapú oktatás elveit, módszereit. Éppen ezért fel kell készíteni őket erre a feladatra.

A pedagógiai megújulás jegyében sokkal változatosabb módszerekre lesz szükségünk. Ezek közül az egyik leggyakrabban emlegetett - és most már hatékonysága révén használt - a kooperatív tanulás-tanítás. Ez a segédanyag ennek a megismeréséhez kíván segítséget nyújtani. A szerzőnek nem volt szándéka egy újabb kooperatív tanulásról szóló könyvet írni, hiszen megtették ezt már számosan nagy sikerrel. Csupán azokból a módszerhez kapcsolódó témákból szemezgettünk, amelyek segítik a pedagógiai szemléletváltást és meggyőzik az olvasót a módszer kipróbálásának, későbbi hasznosításának lehetőségéről. Megpróbáltuk röviden összefoglalni a módszer legfontosabb jellemzőit, sajátos vonásait. Mivel Magyarországon leginkább a Spencer Kagan nevéhez fűződő megközelítés terjedt el (és ez adja a módszer legrészletesebb, felhasználóbarát leírását), mi is ezt használtuk. A Kagan-féle megközelítés rövid összefoglalása után a felsőoktatásban legjobban hasznosítható módszerek válogatását közöljük egy hasonló céllal készült anyagból idézve, majd konkrét példákon bemutatjuk a módszer alkalmazási lehetőségeit kidolgozott foglalkozási tervekben. A segédanyag tehát tömör kivonatát adja a téma hazai irodalmának. Az összeállítás előzetes anyagának elkészítésében végzett munkájáért köszönet illeti Molnár Péterné kolléganőmet, a foglalkozási tervek átdolgozását pedig Dr. Simon Katalin végezte.

Remélem, hogy a segédanyag hasznos társa lesz az olvasónak az eredményes oktató munkában és kedvet csinál ahhoz, hogy a módszer szakirodalmában elmélyedve sok kooperatív módszert kipróbáljon és meggyőződjön hatékonyságáról. Ehhez kívánok sok sikert!