A feldolgozáshoz ajánlott szülői, pedagógusi és tanulói vallomások a Sulinova „Ajánlások" anyagából származnak.

Feldolgozásuk empátiafejlesztő célzattal szituációs játékok, dramatizálás, tudósítás, interjúkészítés és egyéb technikával is megoldható.

 

Diszlexia

„Fiam, Márk nagy szeretettel és készülődéssel várt gyermek volt. Boldog voltam, amikor megszületett, és pici kora óta büszke voltam eleven érdeklődésére, nyitottságára, mindenre érdeklődve tekintő nagy, barna szemére. Igazi fiú volt: szeretett szaladgálni, folyton tele volt különböző sérülések nyomaival, ezzel szemben nem kedvelte a meséket, a rajzolós-gyurmázós- hajtogatós játékokat.

Amikor aztán iskolába került, nemsokára elkezdődtek gondjaink és csalódásaink. Bármennyit

gyakoroltunk is vele, nem tudott lépést tartani az osztállyal olvasásból és írásból. Érthetetlen hibákat követett el, össze-vissza olvasott, ráadásul csigalassúsággal, és - minta visszakérdezésnél kiderült - semmit sem értett meg a szövegből. Az írásról ne is beszéljünk... olvashatatlan macskakaparás, tömve szarvashibákkal. Lassan kezdtek mindannyiunk által rettegett időszakokká válni a napi gyakorlások... Márk bőgve ült le a könyv fölé - azaz dehogy ült. Tekergett, felugrált, minden másra figyelt, csak a szövegre nem. A szöveg eleje még csak-csak ment, de néhány mondat után kezdődött a szokásos: hibák, értelmetlen szavak, összefüggéstelen mondatok, 20 sor másfél óra alatt. Én könyörögtem, hízelegtem, szidtam - mindhiába. Az írásra általában már sem időnk, sem energiánk nem maradt. Egyre rosszabb lett a kapcsolatunk... Aztán nemrég megtudtam: diszlexiás."

 

Diszgráfia

„Anna, bár lány, iszonyúan ír! Mint lányos édesanya, én is azt reméltem, hogy csinos gyöngybetűket kanyarítva édes kis történeteket fog nekem ajándékozni, amint megtanult írni... Most a második osztály félévénél tartunk, a füzete csupa szamárfül, maszat, gyűrődés, rengeteget hibázik - olyan, mintha mindig újra elfelejtené a betűket... Fogalmazni alig tud, a mondatainak se eleje, se vége. Tényleg borzasztó - pedig úgy igyekszik..."

 

Diszkalkulia

„Janinak hívnak, én vagyok az osztályban a legjobb bringás. Az összes fiú irigyli a trükkjeimet, de nem véletlenül: mindennap gyakorolok. Tudok ugratni, egy keréken menni... A sulit nem annyira szeretem - legjobban a matekot utálom. A tanító néni mindig ad feladatokat, én pedig nem tudom őket. A többiek sokkal gyorsabban kiszámolják, mindig én vagyok az utolsó. Meg nem is értem. Ezért nem szeretem. De nem baj, bicajban én vagyok a legjobb!"

 

A motoros funkció specifikus fejlődési rendellenességei

„Ricsi szelíd, kedves, de nagyon ügyetlen gyerek, padszomszédok vagyunk, így jól látom, hogy bár nagyon igyekszik, mégsem képes olyan gördülékenyen elővenni a ceruzáját, becsukni a könyvet, kinyitni a füzetet, közben rendben tartani a padját, mint mi. Folyton lever

valamit, összekever, elveszt. Ha feláll, se jobb a helyzet. Nincs olyan nap, hogy ne törné össze magát, még veszekedések is szoktak lenni, mert nekimegy a többieknek, lökdösődik, pedig nem akar rosszat. Kezdetben sokat nevettünk rajta, de aztán megbeszéltük, hogy Ricsi nem direkt ilyen, hanem komoly problémája van a mozgásával. Azóta azon versengünk, ki tud ügyesebben segíteni neki."

 

Hiperkinetikus zavar

„Sári harmadik osztályos volt már, amikorra pontosan kiderült, mi is vele a helyzet. Elsős kora óta tanítottam, ismertem és szerettem - jókedvű, cserfes kislány volt, hosszú, fonott copfjai vidáman röpködtek feje körül, ahogy barátnőivel beszélgetve az osztály környékén láttam. Illetve csak eleinte volt ilyen - az idő múlásával egyre több gond volt vele: az órákon állandóan izgett-mozgott, bekiabált, a kérdésekre, feladatokra nem figyelt, zavarta a körülötte ülőket, gyakran szinte lehetetlen volt tőle tanítani. Sokszor kellett rászólnom, figyelmeztetnem, ettől egyre feszültebb, vadabb, nagyszájúbb lett, és az, hogy a tanulmányi eredménye is egyre romlott, rengeteg keserűséget, csalódást okozott az édesanyjának, de nekem is.

A harmadik osztály elején keresett meg édesanyja: a nyaralás során találkozott valakivel, aki azt tanácsolta: meg kellene Sárit vizsgáltatni, szerinte nem rossz, hanem fogyatékos. Sári édesanyja először nagyon megijedt, de nem hagyta a kérdés nyugodni; nekilátott, utánanézett, olvasott, mire is gondolhatott az illető. Hozzám már csak végső megerősítésért, jóváhagyásért fordult - én pedig biztattam.

Később Sári boldogan mesélte, hogy vizsgálaton voltak, csomó érdekes, izgalmas feladatot kellett megoldania, nagyszerűen érezte magát. Édesanyjával néhány hónap múlva a fogadóórán találkoztunk. Egy papírt mutatott. Ahogy elolvastam, megdöbbentem: Sáriról szólt az írás, de egy milyen más Sáriról! Minden igaz volt, amit írtak - de minden egy pillanat alatt más megvilágításba került! Mire végigolvastam, és édesanyjával hosszan beszélgettem, megértettem:

Sári azért viselkedik az órákon úgy, ahogy, mert ahogy a szakértői vélemény írta: figyelemzavaros. Megkönnyebbültem: Sári tényleg olyan szeretetre méltó, amilyennek először megismertem; nem én vagy a szülők rontottunk el valamit vele kapcsolatban, és most, hogy megtudtuk, miért ilyen, a magunk módján talán segíteni is tudunk neki.

Azóta Sári különböző fejlesztésekre, tornákra, foglalkozásokra jár, és most, bő egy év után már kezdenek látszani a jelei annak, hogy nem eredménytelenül: hosszabb ideig tud figyelni, kitartóbban tud egy-egy feladattal foglalkozni, füzetei, könyvei, illetve az egész gyerek kezd rendezettebbé válni. Édesanyja is kezd megnyugodni: nagy kerülők után, de már jó úton látja lányát."

 

Magatartási zavar

„Danival már az óvodában is rengeteg gond volt, soha nem fért össze senkivel, amolyan verekedős, vad fiú volt. Reménykedtünk, hogy »kinövi«, de az iskolában sem lett jobb a helyzet, sőt bizonyos esetekben már gyerekcsínynek sem volt nevezhető, amit tett. Ekkor a tanítóval közösen úgy döntöttünk, szaksegítséget kell keresni. Dani magatartási zavaros, bár kortársai közé beilleszkedik, viselkedésváltozásának, saját jóllétének érdekében komplex pszichológiai, gyógypedagógiai kezelést igényel."

 

Mutizmus

„Szilvi az osztálytársam. Ő a legmagasabb az osztályban, és mindig nagyon divatos a ruhája.

Csak az a furcsa benne, hogy az iskolában soha nem szólal meg. Otthon az anyukájával és a testvérével beszélget, de velünk vagy a tanító nénivel soha. Nem tudom, miért van ez, de azért így is tudunk együtt játszani."

 

Az érzékenyítés hatékony módja az irodalmi szemelvények, filmrészletek ismertetése, átélése útján a morális értékek, érzések felszínre hozása. Történhet egyéni felkészülés és bemutatás, csoportos feldolgozás, vagy közös átélés módján.

Ajánlott kérdések a feldolgozáshoz:

• Mit tanulhatok fogyatékossággal élő embertársaimtól?
• Milyen nevelésre van szüksége a sérült gyermeknek ahhoz, hogy élete teljes lehessen (egyenlőség, szolidaritás, önállóság, kapcsolatok szerepe)?
• A tapasztalatok összekapcsolása az előző órák tananyagával

 

Feldolgozásra ajánlott irodalmi művek és filmek listája:

 

 

II. Gyermekeknek, kamaszoknak, fiataloknak

 

Felhasznált irodalom:

Dokumentációs útmutató pszichés akadályozott gyermekek, tanulók együttneveléséhez

Torda Ágnes (2008): Inkluzív nevelés -„Mindenki másképp egyforma" - az integrációban, Attitűdformáló pedagógusképzési program - Kézikönyv a pedagógusképző intézmények részére Educatio, Budapest

Billédi Katalin (2008):Inkluzív nevelés -előítélet-mentes attitűd - tolerancia, Kézikönyv a szociálpedagógus és szociális munkás hallgatókat képző intézmények részére, Educatio