Betekintés a látássérültek nevelésének speciális eljárásaiba, a többlet pedagógiai szolgáltatás jellemzői, speciális szükségletek.

A látássérülés széles kategóriát ölel fel a teljes vakság és a kisfokú látáscsökkenés között (gyengénlátó - aliglátó - vak). Pedagógiai szempontból azokat a látássérült embereket nevezik gyengénlátóknak, akiknek a látásvesztesége az ép látásnak 70%-a vagy annál több, de a művelődés eszközeként a vizuális információhordozókat még igénybe tudják venni. Az új technikai eszközök lehetővé teszik, hogy azok, akik a közelmúltban csak a tapintó írás-olvasást tudták elsajátítani (Braille-írás), ma már vizuális módon tanulhatnak.

A gyengénlátó személy látásteljesítményének határértékei is tágak. Az ép látás 30%-a és 5%-a közötti látóképességűek szükségletei nagymértékben eltérnek. Míg a felső határán lévők látásvesztesége alig észrevehető problémákat rejt, a közepes fokban gyengénlátónak már a segítség sokféle formájára van szüksége. A legjelentősebb sajátos szükségleteket az alsó határértékű látásmaradvánnyal rendelkezők támasztják. Egymástól eltérő, nemegyszer ellentétes szükségleteket okoz a szembetegség jellege is.

A látásmaradvány mértéke megszabja, hogy a gyermek alapvetően vizuális úton szerzi-e az információkat, vagy kiegészíti-e azt tapintással és a hallási ingerekre való támaszkodással. Ez utóbbi az aliglátó gyermekre jellemző. A gyengénlátó gyerek elsősorban látására támaszkodik. A nagyobb térben való tájékozódásnál, közlekedésnél nem mindegy, hogy milyen a gyermek távoli vízusa, valamint, hogy egy vagy két szemmel lát-e. A játéknál, tanulásnál inkább az a fontos, hogyan lát közelre, van-e színlátási problémája. Néhány szembetegség fényérzékenységgel jár, a gyermek, a tanuló erős fényben hunyorog. Neki fényvédő szemüvegre van szüksége, s az sem mindegy, hogyan ültetjük őt az ablakhoz viszonyítva. Más esetekben az orvos a retina leválásának veszélye miatt néhány mozgásformát megtilt (pl. fordított testhelyzetben végzett gyakorlatok, fokozott erőkifejtés).

A látássérüléshez esetenként más sérülés is csatlakozik: mozgás-, értelmi, hallási károsodás. Mindezekből következik a sajátos nevelési igény, sajátos szükségletek.

A gyengénlátó gyerekeknek csecsemőkoruktól kezdve nagy mennyiségű látási ingerre van szükségük. Szüleik sok mozgásos játékkal, a környezet iránti érdeklődés felkeltésével, a gyermekek önállósodásának segítésével fejleszthetik őket.

Az iskolába lépve a tanuló szemészeti adatai alapján kell kiválasztani ülőhelyét az osztályban. Szükség esetén a tanuláshoz segédeszközt kell biztosítani: nagyítót, távcsőszemüveget, elektronikus olvasókészüléket. Tanórai foglalkoztatása során számítani kell arra, hogy ép kortársainál valószínűleg lassabban olvas (egyszerre a szöveg kisebb egységét tudja érzékelni), a kísérleteket csak közvetlen közelről látja, írásbeli munkáit hosszabb idő alatt készíti el, az írásvetítő képét csak besötétített teremben látja. Gyengénlátása befolyásolja írása külalakját, a mérési feladatok pontos végrehajtását. Sikeres oktatásának feltétele a differenciáló módszerek alkalmazása. A látássérült gyermekkel történő kommunikáció során nem mindig számíthatunk arra, hogy érzékeli arckifejezésünket, mimikánkat. Nevelése-oktatása során egyéni szükségletei szerint habilitációs, rehabilitációs fejlesztésre jogosult.