A játékterápia gyűjtőfogalom. Azokat a módszereket foglalja magában, amelyeknek lényegi sajátja a fikció: ahol az eredeti minta és az eljátszott esemény, történés között lényegi hasonlóság van, mégis sajátos, egyéni lenyomat érhető tetten benne. A gyermekekkel végzett pszichoterápiák nagy részét a játékterápia csoportba sorolhatjuk.

A játék lényege, hogy a gyermek egy rejtett, belső problémáját szimbolikus formában megjelenítjük a terápia fantázia-terében és ily módon valóságosként kezeljük. A játék nyomán kibontakozik egy egyezményes szimbólumrendszer, amely a terápiát egyedi, együttes és kreatív folyamattá formálja. A terápia során különböző játékeszközöket, bábokat, maszkokat, ruha és egyéb kellékeket, segédeszközöket vehetünk igénybe. Gyerekeknél nem szükséges a szóbeli értelmezés. Így az érzelmek, élmények további feldolgozása a festés, rajzolás, gyurmázás, mintázás, éneklés, muzsikálás stb. művészeti tevékenységek segítségével folytatható.

Tunyogi-féle játékterápia

A játékterápia központi idegrendszeri és genetikai károsodott csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztő programja, melyet a terapeuta a szülők közvetlen együttműködésével folytat. A módszer multidiszciplináris, felhasználja az orvosi, pedagógiai és pszichológiai ismereteket.

Akár a központi idegrendszeri, akár a genetikai károsodások milyenségét, tüneteit vizsgáljuk, az a jól leírható vizsgálati tapasztalat, hogy a sérülés szinte minden funkciót, érzékszervet érint. A szerint fogalmazódik meg a diagnózis, hogy mely funkciók a legsérültebbek, így beszélünk: mozgás-, látás-, hallás-, értelem-, vagy magatartássérülésről. A halmozott sérültség több funkció egyidejű, durva elváltozását jelenti. A terápiás tapasztalat szerint halmozott sérültség alakulhat ki akkor is, ha korai csecsemőkortól nem kezeljük a vezető tünetcsoportot. (Így mozgássérültség esetén a mozgás gátlása megakadályozza a gyermeket a tapasztalatszerzésben, s ezáltal az érzékszervek differenciált működésének csökkenése a tanulási képességet is csökkentheti.)