Három módja van annak, hogy a diákokban kialakítsuk és fenntartsuk az együttműködés vágyát:

- közösségépítés (azaz csoport- és osztályépítés),

- kooperatív feladatok

- jutalmazási/értékelési rendszer alkalmazása.

 

Közösségépítés (csoport- és osztályépítés)

Ami először elfecsérelt időnek tűnik, valójában olyan többszörösen megtérülő befektetés, amely megfelelő társas környezetet teremt ahhoz, hogy a csoportok a lehető leghatékonyabban működhessenek. Általános tapasztalat, hogy azokban az tanulócsoportokban, amelyekben hangsúlyt fektettek a közösség építésére, a tanítás sokkal magasabb hatásfokon működött, a diákok sokkal jobban szerették a tantárgyat és a tananyagot. Ha sikerül kialakítanunk a pozitív közösségtudatot, a kölcsönös bizalmat, szeretetet és megbecsülést a csoportokban és az osztály egészében, akkor olyan környezetet teremtünk, amely a leghatékonyabb tanulást teszi lehetővé.

Bár sok elméleti szakember a közösségépítést nem tekinti a kooperatív tanítás részének, az a tapasztalat, hogy tekintsük fontosnak a közösségépítést, mert nagyon megkönnyíti és hatékonyabbá teszi a pedagógus munkáját. Az ezt célzó gyakorlatok olyan tanulási élményt nyújtanak, amelyhez hasonlót a kizárólag tudásra összpontosító módszerek nem jelentenek. Manapság az amerikaiak, a sikeres japán mintát alapul véve, egyre több és több energiát fordítanak munkahelyeiken a közösségek kifejlesztésére. Azokban az osztályokban, amelyekben korábbról származó feszültség van jelen, a közösségépítés elmulasztása komoly nehézségeket okozhat a csoportmunkában.

 

Feladat és értékelési módszerek

A diákok együttműködésre való hajlandóságát nagymértékben befolyásolja a feladat és a jutalmazás módszere.

Ha a tanárnak sikerül elsajátítania a feladatosztás és a jutalmazás technikáit, képessé válik olyan kooperatív feladatok megtervezésére, amelyek a résztvevőket hatékony együttműködésre késztetik.

A feladat szerkezete akkor kooperatív, ha a diák a rábízott feladatot nem tudja egyedül megoldani. A kooperatív feladatok leggyakoribb változatában a feladatot csoportmunkával lehet megoldani, vagyis csoporttársai segítsége nélkül a csoport egyik tagja sem tudja elvégezni a saját feladatát. Egy másik változatban a csoport minden egyes tagja az elsajátítandó anyagnak csak egy részét kapja meg. A csoporttagoknak ahhoz, hogy teljes legyen a kép - úgy, mint a mozaik-játékban -, bele kell adniuk a maguk részét a közösbe. A csoport feladata az, hogy az anyag egészét elsajátítsa.

A jutalmazási módszerek számunkra a jutalmazás elveit jelentik. Jutalmazhatunk egyes személyeket, egy-egy csoportot, vagy megjutalmazhatjuk az egész osztályt is. Ha egyes személyeket jutalmazunk, majdnem biztos, hogy versengés alakul ki az osztályban. Minden diák jobb akar lenni az összes többinél. A gyengébbek újra és újra kudarcot szenvednek, és előbb-utóbb kiesnek a versenyből. Ha a diákokat jutalmazással versengésre kényszerítjük, biztosak lehetünk benne, hogy egyesek lemaradnak.

Ha az egyéneket fejlődésük szerint jutalmazzuk, individuális jutalmazási rendszert alakítunk ki, melyben a diákok nem érzik az egymással való versengés szükségességét, főleg akkor nem, ha értésükre adjuk, hogy mindenki képes a fejlődésre és az elismerés kivívására. Ugyanakkor nem motiválja őket semmi a kooperációra.

Ha viszont a jutalmazási rendszer az osztály vagy a csoport teljesítményén alapul, akkor kooperatív jutalmazási rendszer alakul ki, amelyben a diákok bátorítják és segítik egymást.

A kooperatív jutalmazási rendszer alkalmazásakor a diákok jegyei gyakran egymás teljesítményétől függnek; például, ha az egész csoportnak olyan egyetlen, közös jegyet adunk, amely az egyéni teljesítmények összességétől függ. A kutatások szerint a kooperatív értékelés nagymértékben befolyásolja a csoportok cél érdekében tett erőfeszítését. Ha például, a leggyengébben teljesítő diák eredménye nagy súllyal esik latba a csoport értékelésénél, akkor rendkívül sok buzdítást és segítséget fog kapni a többi csoporttagtól, és a teljesítménye javulni fog.

Noha a csoportos jegyek motiválhatják a diákokat, felvetődik két alapvető probléma. Először is, ha egy diák huzamosan alulteljesít, ezzel ellenszenvet vált ki társaiból. Szemükben ez a csoporttárs akadályt jelent, aki meggátolja őket a cél, a jó csoportjegy elérésében. A megoldást erre a fejlődést értékelő osztályzás kínálja, mely lehetővé teszi, hogy alapképességeitől függetlenül valamennyi diák jól teljesítsen. A másik probléma akkor merül fel, amikor a csoportértékeléseket át kell vezetnünk a bizonyítványba. Ha minden diák bizonyítványában a csoporttal szerzett jegy szerepelne, akkor a csoporttársak teljesítménye egyesek jegyét javítaná, másokét rontaná. Ez nem megoldás. A megoldás az, ha a csoportos értékelést csak év közben használjuk, a bizonyítványban azonban soha.

A kooperatív tanulási módszerek igen sokszínűek, alkalmanként - például vetélkedők formájában - erős versengést teremtenek a csoportok között, más alkalommal a csoportok közötti együttműködésre indítanak.

Ahogy azt az alábbi táblázatban összefoglaltuk, az értékelési módszerek és a feladatok szerkezete együttesen dönti el, hogy a csoportokban és a csoportok között versengés vagy együttműködés alakul ki. A legkooperatívabb órákon kooperatív értékelési módszerek és feladatszerkezetek működnek a csoportokban és a csoportok között is.

 

 

Az egyes csoportok közötti viszonyt elsősorban az értékelési módszer határozza meg. Kooperatív csoportközi jutalmazásról akkor beszélünk, ha az egész osztályt akkor jutalmazzuk, amikor az egyes csoportokban elért eredmények összege elér egy bizonyos szintet. Az említett példában a csoportok motiváltak lesznek abban, hogy segítsék és bátorítsák egymást.

Kompetitív csoportközi jutalmazásról beszélünk akkor, ha csak a legkiválóbb csoportok részesülnek elismerésben. Ilyenkor a csoportok között negatív egymásrautaltság alakul ki. Rövid ideig motiválhatjuk a diákokat azzal, hogy ellenfelei egymásnak, de később ez a stratégia hatástalanná válik, mert hatására magától értetődően nemcsak győztesek, hanem vesztesek is lesznek, egyesek lemaradnak, elszigeteltté válnak, a hangulat teljesítmény-ellenessé válik.

Azokban az osztályokban, amelyekben a diákok csoportokba vannak osztva, úgy javíthatjuk legkönnyebben és legbiztosabban a hangulatot, ha osztály-célt tűzünk ki, és annak elérése után az egész osztályt jutalmazzuk. Ha a csoportokat állandóan versenyeztetjük egymással, vagyis kizárólag kompetitív értékelést alkalmazunk, azzal csak a csoportok háborúját érjük el. Ha viszont kooperatív értékelési módszert alkalmazunk, akkor pozitív érzés, „mi tudat" keletkezik, ennek hatására minden diák úgy érzi, hogy az osztály része, és azonosulni tud osztálytársai sikereivel. Alkalomadtán persze versenyeztethetjük a csoportokat egymással, ha ez örömet okoz, ha az osztály alapvetően kooperatív, ha a csoportok nem ellenfeleknek érzik a többieket, és a jobb eredmény elérése érdekében buzdítani tudják egymást.

Az értékelési módszereket könnyű változtatni, alakítani. Például, könnyű a SEPÁ vagy a mozaik II. kompetitív csoportközi értékelési módszerét kooperatív csoportközi módszerré alakítani. Mindössze annyit kell tenni, hogy az egyes csoportok pontszámait összeadjuk, így osztály-pontszámot kapunk. Az osztályt pedig akkor jutalmazzuk, ha az osztály-pontszám elér egy bizonyos értéket.

 

A feladat szerkezete

Az egyes csoportok közötti munkamegosztás lehet kooperatív, kompetitív, vagy akár egymástól teljesen független is. Például, az egyik csoport munkája hozzájárulhat ahhoz, hogy egy másik csoport elérje a célját; vagy éppen mindkét csoport azonos témán dolgozva versenghet egymással. A csoportok közötti munkamegosztás - vagyis az, hogy minden csoport munkájának eredménye teljesen egyedi módon járul hozzá a közös osztálycélhoz -, a kooperatív feladatszerkezet létrehozásának legegyszerűbb módja akkor jön létre, ha különböző csoportoknak párhuzamosan ugyanazt a feladatot adjuk. Ha viszont korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló dolgokért küzdenek a csoportok, akkor egészen biztosan kompetitív feladat-megoldási szerkezetet alakítunk ki.