Az elméleti szakemberek egy része a kooperatív tanulás meghatározó vonásának a társas viselkedés fejlődését tekinti, mások ezt a nézetet elvetik. A SEPÁ-nak vagy a mozaik II módszernek nincs társas készséget tartalmazó eleme. A társas készségek fejlesztésének szükségessége az osztálytól és az éppen alkalmazni kívánt kooperatív tanulási módszertől függ. Ha olyan módszereket alkalmazunk, amelyekben a feladatok szerkezete nagyon pontosan meghatározott - ilyen például a mester módszer, amely kevés strukturálatlan társas interakciót és gyakorlások hosszú sorát tartalmazz -, akkor a feladat véletlen kooperatív készségekkel is megoldható. Ha viszont összetett kooperatív projektekben dolgoznak, akkor segítségre szorulnak, megtanulják, hogyan figyeljenek egymásra, hogyan oldják fel a konfliktusaikat, hogyan osszák be teendőiket, miként ne kalandozzanak el a kitűzött feladattól, és hogyan bátorítsák egymást.

A társas készségek fejlesztéséhez tevékenységek sora áll a rendelkezésünkre, például a modellezés, valaminek a közös értelmezése, a szerepjáték, a megfigyelés, egymás megerősítése valamiben, valaminek a megmunkálása vagy meghatározott társas szerepek gyakorlása. A társas készségek alakulását segíti továbbá a szerepkijelölés és más specifikus módszerek használata. A négy legfontosabb módszer: modellezés, megerősítés, szerepkijelölés, strukturálás, reflexió.