Az eszköz kiválasztásának szempontjai

A módszer- és eszközválasztás, valamint a használati javaslatok közös szempontjait a fent megfogalmazottak indokolják:

- Játékos, változatos, rövid terhelést nyújtó tevékenységformák lehetőségének megteremtése, a tanulási motiváció biztosítása

- Az adott problématípus legfőbb jellemzőire való preventív, kompenzáló reagálás

- A lehető legtöbb érzékszervi csatorna bekapcsolása a megismerési folyamatba, egy-egy absztrakt ismeret (betű, szám, szabály, összefüggés) elsajátítása során

- A konkrét megismerési lehetőségek kínálata (tárgyak érzékelése, cselekvés, kép, ábra, analógiás sorok, összefüggések megjelenítése a gyakorlatban), amely saját élményű bevésést tesz lehetővé a tanulási folyamatban

- A gyermekközösség el- és befogadását elősegítő helyzetek, alkalmak kihasználása

- A komplex segítségnyújtás elve, a személyiség egészének fejlesztésére irányuló törekvés eszköztípusokon belül főként:

• a prevenciót segítő tanulási segédleteket, tankönyvcsaládokat;
• az alapképességek fejlesztését célzó játékokat;
• a szociális kapcsolatteremtést erősítő lehetőségeket;
• a tantermi berendezést, annak elhelyezését segítő ajánlásokat helyezi középpontba.

 

Ajánlások a felhasználó pedagógus/szülő részére

- A módszer- és eszközválasztás tudatosságát a gyermek fejlettségi szintjének pontos megismerése és az arra épülő egyéni fejlesztési terv alapozza meg.

- A fejlesztési területek egymásra épülését, motiváló, változatos, rövid terhelést kell biztosítanunk a tanulási folyamatban.

- Nem szabad a gyermeket körülvenni egyszerre sok ingerrel. Mindig átláthatóság, behatárolhatóság, rend és következetes pozitív megerősítés vegye körül a tanulót. Egyszerre keveset markoljunk vizuális-akusztikus ingerekből: inkább többször, változatos formában, rövid ideig erősítsük ugyanazt a képzetet. Tilos a hosszú, unalmas, gépies gyakoroltatás, a megterhelés erőltetett fokozása!

- A nevelő mindig igyekezzen belehelyezkedni a gyermek nézőpontjába!

- A fejlesztést két irányban végezzük: egyrészt a preventív képességfejlesztéssel erősítsük meg a gyengén működő funkciókat; másrészt teremtsünk alkalmat a gyermek önmegvalósítására, értékei bemutatására kreatív tevékenységek végzésével (ábrázoló technikák, zene, mozgás, sport, színjátszás, kézművesség stb.), amely a személyiség egyensúlyának kialakításában döntő lehet.

- A hiányokat, korlátokat, a teljesítmény gyengeségeit egynek tekintsük a gyermek tulajdonságai között: nem kihangsúlyozva azt!

- A tanuló értékelését az önmagához viszonyított személyiségfejlődés alapján végezzük.

- A gyermekcsoportot fokozatosan szoktassuk hozzá az egyéni különbségek természetes elfogadásához.

A differenciált módszereket és az eszközök használatát természetesen a többi tanuló esetében is alkalmazzuk.

- Az ajánlott eszközök használata abban az esetben is szükségszerű, amennyiben a sajátos nevelési igény fennállásáról a gyermeknek nincs szakértői véleménye, de tanulási teljesítményében, beilleszkedésében enyhébb problémák megfigyelhetők.

- A differenciált bánásmód, nevelői attitűd és fejlesztés csak akkor válik hatékonnyá, ha az inkluzív intézmény pedagógusa, a szülő és a segítő szakember (gyógypedagógus, pszichológus) közti együttműködés rendszeres: a gyermek egyéni fejlesztési tervét közösen valósítják meg.

 

A befogadó pedagógust segítő nevelési szempontok

. Ültetés. A magatartási zavarokat mutató gyermek esetében, mind a motiváció mind a figyelem fenntartásában fontos szerepe van az ültetésnek. Mivel minden osztályban van egy aktivitási tér, ahol a tanár a legtöbb időt tölti, ahová a legtöbb kommunikációs jelzést küldi, oda kell ültetni a problémás gyermeket, s nem a kieső területre, ahonnan nehezebben tudja követni az óra menetét, előbb kilép a feladathelyzetből, illetve nagyobb valószínűséggel köti le magát más tevékenységekkel.

. A figyelem huzamosabb fenntartása. Akár a gyermeket segítő gyógypedagógus, akár egy a gyermeket ismerő kolléga által végzett megfigyelés alapján ajánlott a figyelem jellemzőinek összevetése az órán alkalmazott módszerekkel. A figyelmet felkeltő, fenntartó módszerek gyakoribb alkalmazása. a tantárgytól függően . segítheti az érdeklődés, a motiváció fenntartását, a viselkedéses tünetek csökkenését.

. Követelmények. Túlkövetelés esetén (lehet a családból, iskolából eredő) a gyakori kudarcok miatt sokszor a gyermek lemond arról, hogy a tanulás terén érjen el sikereket. Ugyanígy a képességeihez mérten alacsonyabb követelmények esetén sem tanulja meg a küzdő stratégiákat, s felnőve, szükség esetén sem lesz képes a konfrontációra. Ezért elengedhetetlen a gyermek képességeinek, érdeklődésének, terhelhetőségének a megismerése, melyhez a pedagógiai megismerésen túl sok segítséget adhat az őt ismerő más szakember (nevelési tanácsadó, vagy a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság munkatársa).

. Az alkalmazkodás segítése. A kortárscsoportokhoz való szocializáció színtere az iskola, de a viselkedési zavart mutató gyermek esetében az összecsapások színtere is. Ahhoz, hogy tudjuk, miként avatkozhatunk be, meg kell ismerni a gyermek viselkedését konfliktusos helyzetben, szociális szituációkban. Milyen a kommunikációja, önbizalma, magabiztossága, önérvényesítése, milyen cselekvéses, illetve verbális megnyilvánulásokat mutat siker, vagy kudarc esetén. Csak ezek ismeretében tud pozitív módon beavatkozni a tanár. A konfliktusok levezetésére kialakított stratégiákat, viselkedésmódokat meghatározza az is, hogy milyen erkölcsi normák, szabályok érvényesek az osztályközösségben.

. Szabályok kialakítása. A közösen létrehozott szabályok segítik az elfogadást, kompetenssé teszik a szereplőket. Fontos, hogy jól körülhatárolt legyen mi a jó és mi a rossz, a szabályok megszegése milyen következménnyel jár, melyhez amennyire lehetséges, a pedagógus tartsa is magát. Amennyiben a tanár nem következetes a szabályok alkalmazásában, az megzavarhatja a viselkedési zavarokat mutató tanulót, mintegy azt a következtetést levonva, hogy a tanár nem állja a szavát, ki lehet őt próbálni. A közösen hozott szabályok és azok megszegésének, következményeinek ismerete részben biztonságot is jelent a gyermek számára, mert egyértelművé válik milyen magatartásformákat vár, illetve még tűr el az iskola, s melyeket nem. Így a magatartászavart mutató gyermek esetében is jól kiszámíthatóvá válik viselkedésére a környezet reakciója.

. Együttműködés a családdal. Meg kell ismerni a gyermek szociokultúrális környezetét is, amelyben él, hiszen csak azt tudhatja, amire megtanították. A magatartási zavart mutató gyermek. az esetek többségében . a család számára is sok gondot okoz. A problémák megoldásában ezért többnyire szívesen együttműködnek, együttgondolkoznak a pedagógussal. Ehhez azonban elengedhetetlen feltétel, hogy ne zúdítsák a szülőkre az iskolai problémákat, hisz ő úgysem tudja a gyermek napközbeni konfliktusait otthon megoldani. Abban azonban sokat segíthet, hogy bizonyos helyzetekben milyen nevelési módszerek vezettek már eredményre. Az együttműködés folyamatában ugyan ezt jelezheti a pedagógus is, segítve a szülők otthoni nevelő munkáját. Az otthoni konfliktusok oka nem egy esetben a túlkövetelés. A pedagógus sokat segíthet abban, hogy elfogadtassa a szülőkkel mi az, amit gyermeküktől elvárhatnak, s mi az, amit nem. A gyermek legkisebb eredményeinek, elvárt viselkedésének gyakori visszajelzésével hozzájárulhat ahhoz, hogy az otthoni légkörben is pozitív változás induljon el.

. Együttműködés más szakemberekkel. Az eredményes nevelési munkát feltételezi, hogy mind a szülő, mind a pedagógus kapcsolatban álljon a gyermekkel foglalkozó más (pszichológus, pszichopedagógus, stb.) szakemberrel. Ez a gyermek érdekében egy közös egymásrautaltság, ők segíthetik tanácsaikkal az osztályhelyzetben történt megfigyeléseiket követően közös gondolkodással, új módszerek ajánlásával, a mindennapi pedagógiai munkát. A pedagógus is segítheti a más szakembert a terápiás munkájában, a gyermeket érintő tapasztalatainak, megfigyeléseinek átadásával.

. Reális énkép kialakítása. A viselkedési zavart mutató gyermek mind társaitól, mind a felnőttektől sok negatív visszajelzést kap. Ha a pedagógus azt látja, hogy a gyermek bizonyos helyzetekben nem tud nemet mondani társainak, akkor a konfliktusok megelőzését segítheti, ha érdeklődésének megfelelő feladatot ad számára. Újabb az érdeklődés alapján létrejövő társas kapcsolatok kialakulását szolgálhatja, ha ezeket azonos érdeklődésű gyerekekkel kell megoldania. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy ne csak negatív visszajelzést kapjon önmagáról (akár szorongó, akár agresszív viselkedésmódról van szó). Így kialakulhat benne mi az, amiben jó, mi az, amiben még változnia kell, azaz a reális énkép.

. Tanár-diák kapcsolat. A tanítási órákon ne csak az ismeretközlés, a megtanultak ellenőrzése történjék meg, hanem a kétoldalú kommunikáció kezdődjék tanár-diák között. Így lehetőség nyílik az egyéni szükségletek, képességek jobb megismerésére, kibontakoztatására, s egy harmonikusabb tanár-diák kapcsolat kialakítására. Még a gyengébb teljesítményű és több büntetést kapó gyermek is szívesebben megy az iskolába, ha érzi, hogy ott elfogadják, várják őt.

. Egyéb ajánlás. Legyen az alkalmazott tanterv, tananyag része az önismeret, a reális önértékelés kialakítása, a kommunikáció fejlesztése. E feladatok, mint követelmények a NAT szerint minden műveltség-területen meg kell, hogy jelenjenek. Az önismeret, a tanulási és viselkedési szokások kialakítását, megerősítését már a tankönyvlistán is szereplő tankönyvek, programok is segítik.(Rózsáné, 2001)