A tanulási, gondolkodási kommunikációs és tudásszerző képességek a jó észlelésen, érzékelésen nyugszanak. A külvilágról szerzett ismeretek rendszerbe foglalásának egyik feltétele, hogy a gyermek ismerje önmagát, pontos információi legyenek saját testéről, testtudata kialakuljon. Ha ez nem alakult ki, vagy nem pontos, másodlagos észlelési zavarokat okozhat. A mozgáskorlátozott gyermek másképp érzékeli a térbeli viszonyokat, önmagához képest rosszul ítéli meg a tárgyak térbeli helyzetét, nem vagy rosszul érzékeli a tárgyak mozgását, sebességét. A zavar legszembetűnőbb formái:

- Nehezen tájékozódik az asztalán elhelyezett eszközök között

- Nehezen tájékozódik a tankönyvekben, füzetekben

- Nehezített a becslés, mérés

- Nehezített az ábrázolás, ábrákon való tájékozódás, annak értelmezése

Ezek a képességzavarok a mozgáskorlátozottságon túl is - tehát, hogy például érintettek a kézfunkciók - komoly feladat elé állítják a pedagógust a méréseknél, szerkesztéseknél. Megoldási tervek, azok grafikus megjelenítése, a megoldás szemléletes prezentálása mind fokozott erőfeszítést igényel a mozgáskorlátozott gyermekektől. A szemmozgás tudatos kontrolljának hiánya szintén zavart okozhat néhány képesség fejlődésében.

Sérül az alak-háttér észlelés, az alakállandóság, a rész-egész észlelés, az elemző-, megfigyelőképesség, amely gondot okoz például a geometriai témakör feldolgozásakor. Mivel az ismeretszerzés verbális úton is történik, fokozott figyelmet érdemel a hallási figyelem, a hallási emlékezet fejlesztése. Mozgáskorlátozott gyermekeknél előfordulhatnak beszédészlelési, beszédértési problémák is, amelyek a matematika nyelvezetének megértésében, elsajátításában vagy például a szöveges feladatok megoldásában okozhatnak zavarokat.

A szemmozgás tudatos irányítása és a kéz finommozgásaival történő összehangolása a szem-kéz koordináció. Sérülése esetén a gyermeknek egy egyszerű művelet rögzítése is komoly erőfeszítést jelent. A grafomotoros tevékenység kivitelezéséhez a következő képességeket használjuk: finom mozgások, szem-kéz koordináció, vizuális emlékező- és megfigyelőképesség, alakállandóság, alak-háttér észlelés, téri irányok differenciálása. Bármelyik említett képesség zavara esetén nehezítetté válik az írás.

Mivel a mozgásos akadályozottságból adódóan a világról gyűjtött tapasztalataik hiányosak, pontatlanok, a levont következtetéseik sem mindig helyesek. Annak a gyermeknek, aki kisgyermekként nem válogatja a különböző alakú, méretű, színű kockákat, rendszerező képessége sem fejlődik a megfelelő módon.

Összefoglalva:

A mozgáskorlátozottság, amennyiben a kézfunkciókat érinti, nehezítetté teszi a különböző finom manipulációt igénylő tevékenységeket. A korai agyi károsodás következtében kialakuló mozgáskorlátozottság mellé (mivel az agy sérülése soha nem egy körülírt területre korlátozódik), de egyéb esetekben is társulhatnak különböző képességzavarok. A más okok miatt létrejött mozgáskorlátozottság esetén is társulhatnak képességzavarok. A mozgásos tapasztalatszerzés hiánya miatt kialakulhatnak képességbeli, másodlagos (következményes) elmaradások.

A pedagógustól elvárható magatartásformák A sikeres integrációnak elengedhetetlen feltétele a pedagógus és - esetünkben - a szomatopedagógia szakos gyógypedagógus, vagy a konduktor együttműködése. Ők a képzett szakemberek a mozgáskorlátozott gyermekek óvodai, iskolai egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációjának szervezésére, megvalósítására. Együttműködésük sarkalatos pontja az integrációnak. Fontos a mozgáskorlátozott gyermek szakszerű ellátásához, de fontos a befogadó pedagógus szempontjából is, mert az együttműködéssel csökkenthető a kompetenciahiányból adódó bizonytalanság.

A mozgáskorlátozott gyermekek iskolai környezetének kialakítása

Hasznos, ha el tudjuk érni a megfelelő hatóságoknál, hogy az intézmény előtt megfelelő parkolási lehetőséget tudjunk biztosítani a mozgáskorlátozott gyermeket iskolába hordó szülők számára. Az intézménybe való biztonságos, önálló bejutást is biztosítanunk kell (rámpa, lejtő). Az osztálytermet, ahová a gyermek jár, lehetőleg a földszinten helyezzük el, közel a vizes helyiségekhez. A sérült gyermek szünetei a közlekedéssel, egyik pontról a másikra való eljutással telnek, amely jelentősen kifárasztja, energiáit felemészti.

Jó, ha az osztályterem bútorzata könnyen mozdítható, átrendezhető az oktatási helyzetnek megfelelően. Fontos, hogy az asztal magassága állítható legyen, a lapja dönthető, peremmel rendelkezzen, amely megakadályozza az eszközök lehullását a földre.

A vizes helyiségek kialakításánál ügyeljünk a kapaszkodók felszerelésére és az átlagosnál nagyobb helyigényre. Amennyiben ennek önálló használatára a sérült gyermek nem képes, szükségessé válhat segítő személyzet alkalmazása, akik segítenek a gyermekek önellátási feladatainak elvégzésében.