Segített kommunikáció (augmentatív)

A kapcsolatteremtés képességének, a gondolatok, érzelmek megosztásának, közös értelmezésének kialakítása, megerősítése, kibővítése; elsődlegesen a beszédfejlesztés, az alternatív, augmentatív kommunikáció és a komplex művészeti nevelés módszereivel, eszközeivel, technikáival. A súlyos beszédfogyatékos, beszédképtelen gyermekek fejlesztésének része, sőt központi feladata. Alternatív, augmentatív kommunikációs technikákat csak azok a pedagógusok taníthatnak, akik ezt a speciális tanfolyamot a Bliss Alapítványnál elvégezték, vagy a főiskolai képzés keretében elsajátították.

Mozgásfejlesztés

A mozgásnevelés elsődleges feladata a károsodott mozgás javítása, így ennek megvalósítása során alkalmazzuk a gyógytorna aktív és passzív eljárásait, az orvosi rehabilitációt, a fizioterápia módszereit és eljárásait, hidroterápiát, különböző terápiás eljárásokat, illetve azok elemeit (pl. Bobath, Frostig, Ayres, PNF, PIR stb.), sérülésspecifikusan adaptált testnevelési mozgásanyagot, játékokat, sportokat, korrekciós és gyógyászati segédeszközöket, ergoterápiát.

A kórforma és a mozgásállapot ismeretében kitűzött rehabilitációs fejlesztési céloknak megfelelően egyénre szabottan, sérülésspecifikusan kell megválasztani az alkalmazandó módszert, eljárást és az ezekhez kapcsolódó eszközöket, mozgásanyagot.

Ergoterápia

Az ergoterápia során korrigáló, fejlesztő, kompenzáló foglalkozások keretében a sérülésből vagy annak következményeiből eredő sérült funkciók javítása, a fejletlen vagy gyenge képességek fejlesztése, a kiesett funkciók helyettesítésének tanítása történik.

Beszédterápia

A mozgásterápiából átvett elemek: kóros reflexek gátlása, megfelelő testhelyzet megtalálása, helyes mozgások facilitálása, lazítás (spasztikus gyermekeknél), egyensúlyfejlesztés (athetotikus és ataxiás gyermekeknél), vállöv ellazítása, fejkontroll kialakítása. A terápia során felhasználjuk az evés- és ivásterápiában elért eredményeket. A beszédterápia további lépései többnyire megegyeznek a hagyományos logopédiában alkalmazottakkal. Beszédterápiát csak logopédus végezhet.

Evés- és ivásterápia

Az evés és ivás olyan tevékenység, amelynek kivitelezésében ugyanazok a szervek vesznek részt, mint a beszédben. A beszédszervek helyes koordinációját ezért elősegíthetjük a terápiás jellegű étkeztetéssel, szorosan kapcsolódva a beszéd- és mozgásneveléshez. Az evésterápia nem külön foglalkozásokon történik, hanem az étkezéskor, etetéskor kell alkalmazni. Végezhetik az asszisztensek is, akiket erre meg kell tanítani.

A pedagógus kompetenciája A pedagógusoknak mindenkor szem előtt kell tartaniuk azt a kívánalmat, hogy a mozgáskorlátozott gyermekeknek elegendő segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy az általuk elérhető legmagasabb önállósági szintre eljussanak, életviteli, tanulási feladataik megvalósítására képesek legyenek, de ennél egyetlen mozdulattal sem szabad többet segíteni, és helyettük semmit nem szabad elvégezni. Ehhez legalább két nagy területen kell pontos és szakszerű ismeretekkel rendelkezniük. Egyik a mozgásfejlesztés, mozgásszervi rehabilitációs módszerek, technikák, eszközök, másik pedig az alternatív augmentatív kommunikációs módszerek, technikák, eszközök ismerete. E speciális módszerek, technikák, eszközök ismeretében körvonalazódhatnak a hosszú távú fejlesztésre vonatkozó elképzelések, de a napi tevékenység során szükségessé váló tennivalók is.

Az integráló pedagógusoknak olyan pszichológiai tudással és érzékenységgel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi, hogy a mozgáskorlátozott gyermekek fejlődési eltéréseit megértsék, az állapotukhoz kapcsolódó viselkedési, magatartási vagy akár személyiségfejlődési zavaraikat felismerjék, és ehhez megfelelőképpen tudjanak viszonyulni. A mindennapi munka során felmerülő konfliktusokat és kommunikációs nehézségeket elég jól kezeljék. Szükség esetén kérjék pszichológus tanácsát vagy segítségét.

Teammunka

A pedagógiai tevékenység akkor lehet eredményes, ha az oktató-nevelő munkában részt vevők az általuk elfogadott célok elérésére egyformán törekszenek, egymás lehetőségeit és igényeit kölcsönösen figyelembe veszik, együttműködnek a külső és belső partnerekkel. Belső partnerek: a pedagógusok, diákok, szülők; külső partnerek: a gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok, gyógytornászok vagy konduktorok, orvosok, pszichológusok, utazótanárok, módszertani központok, szakértői bizottságok és más helyi kapcsolatok (pl. a lovasterápiát, kutyásterápiát segítő helyek, uszodák stb.). Munkájuk összehangolása a pedagógus kompetenciakörébe tartozik.

Rehabilitáció a konduktív pedagógia segítségével

Dr. Pető András az 1950-es években foglalta össze és írta le a konduktív nevelés alapjait. Vezetésével ekkor nyílt meg a mozgássérültekkel foglalkozó első hazai intézet, amely már mint önálló, a Gyógypedagógiai Főiskolától függetlenül működő intézmény volt.

Az azóta eltelt közel ötven év számtalan eredménnyel, küzdelemmel, fáradságos munkával, időnként átmeneti kudarccal, de kialakított egy ma már nemzetközi porondon is elismert diszciplínát, amely a világ minden tájáról érdeklődők, szakemberek, segítségre várók ezreit zarándokoltatja el Budapestre. 1945-ben a II. világháború után a konduktív nevelésnek nem volt hagyománya. A mozgásfogyatékosság helyreállítása érdekében a különböző problémákkal (tanulási képességek hiánya, észlelési zavar, beszédzavar vagy beszédképtelenség) speciális képzettségű szakemberek foglalkoztak, és a foglalkozásmód, az egyénenként különböző állapotok megfelelő kezelése egyéni, nem csoportos foglalkozást igényelt. A funkciók tanulásának módszere elsősorban a gyakorlás volt.

Azt az alapvető elvet, hogy az elsődleges cél nem a szigorúan vett biológia, a mozgás vagy funkció javítása, hanem helyesebb a személyiségközpontúság, az önmegvalósítás, a kreativitás előmozdítása, akkor kevéssé fogadták el. Az volt nehezen elfogadható, hogy a koordináció megszervezéséhez, aminek látható eredménye a mozgás, indirekt út vezet a kognitív és az észlelési úton át.

A diszfunkció kifejezés azt a meggyőződést tükrözi, hogy a probléma nem statikus, helyi jellegű, a fogyatékosság összerendezési, szervezési zavarban nyilvánul meg, és egy jobb összerendezési mód tanulható, tehát változás lehetséges. A hagyományos szemlélet szerint az idegrendszeri károsodások visszafordíthatatlansága miatt az általuk okozott fogyatékosságok maradandók. A diszfunkció a helytelen, az ortofunkció kifejezés a helyes működést jelenti, és ez úgy értelmezhető, hogy az a személy, akinek strukturális károsodás következtében fogyatékossága van, ennek ellenére meg tud tanulni, meg tud találni egy helyes működési stratégiát. Ha ezt egyedül nem találja meg, akkor a kondukció, a konduktor pedagógiai munkája vezeti hozzá, az egyén aktív tanulását elősegítve.

A konduktív nevelés (KN) a központi idegrendszeri sérült gyermekek és felnőttek speciálisan integrált és komplex nevelési rendszere. A KN alapelve szerint nem az egyes funkciókat kell egymástól elkülönülten gyógyító terápiákkal kezelni, figyelmen kívül hagyva a gyermek kognitív, szociális, morális és egyéb irányú fejlődését. A konduktív pedagógiai megközelítés szerint a központi idegrendszer koordinált működését biztosító egyes funkciók integrálására van szükség. Ez az átfogó megközelítés egy tudatos, tervezett és komplex nevelési eljárás során valósul meg. Lényeges jellemzője a konduktív nevelésnek a csoportos foglalkozás. A csoport biztosítja a szociális facilitáció egy formáját, és motiváló erőként funkcionál. A csoport tagjai számára hasznos a csoport dinamikája, míg egyidejűleg a személyes szükségletek is nagy hangsúlyt kapnak.