A tudás egyik lényeges dimenziója a szerveződése, amely meglehetősen bonyolult, komplex rendszert jelent. Gondolkodásunk nem csupán egyszerű fogalmakat vagy tulajdonságokat rendez hierarchiába, hanem komplex módon tükrözi a világ oksági és idői szerkezetét. A tudás szerveződésére egyik leggyakrabban alkalmazott kategória a séma. A séma „Kognitív szerkezet, amely az egy adott fogalomra vagy ingerre vonatkozó szervezett ismereteket reprezentálja, és amely befolyással van az észlelésre, az emlékezetre és a következtetésre" (Hewstone és tsai., 1999. 490.) A sémák laza, rugalmas felépítmények, szerkezetükben előfordulnak üres helyek, amelyeket az adott, konkrét szituációhoz alkalmazva tudunk betölteni információval. Sztereotipikus helyzetekben használjuk őket, segítségükkel következtetéseket tudunk megfogalmazni és prognózisokat tudunk felállítani. Felszabadítják a kognitív rendszert az alól, hogy egy esemény összes részletét elemezni kelljen. (Eysenck és Keane, 1997) A tanári gondolkodásban a sémák segítségével történik a döntéshozatal, amelyet a helyzetek hasonlósága hív elő.

A sémák egyik variánsa a forgatókönyv. Schank és Abelson (1997) elmélete szerint a forgatókönyv egy cselekvéssort tartalmaz olyan esetekre, amelyeket már ismerünk, amiről tapasztalatunk van - pl. egy adott tanóra összes történését magában foglalja. Bár a forgatókönyv általános elemeket tartalmaz, ezeket a konkrét helyzetekben behelyettesítjük az aktuális fogalommal és cselekvéssel.

A sémaszerű képződmények befolyásolják a percepcióinkat is, aszerint, hogy az ingerek mennyire illeszthetők a sémába, szokásosak-e, megfelelnek-e a várakozásnak, vagy váratlannak ítéljük őket. Gyors döntéseket úgy vagyunk képesek meghozni, ha egy cselekvés része a forgatókönyvünknek, de hosszabb időre van szükségünk, amennyiben nem az. Ítéletalkotásaink folyamatát jellemzik a különböző heurisztikák, heurisztikus feldolgozási módok. A heurisztikák „Bonyolult probléma megoldási folyamatok egyszerűbb ítéleti műveletekre redukálása; alkalmazásuk általában automatikus és mérlegelés nélküli." (Hewstone és tsai., 1999. 483.) A heurisztikák alkalmazása kognitív folyamat, lehetővé teszi az ítéletalkotás gyorsaságát, rugalmas készenléti állapotát, ám magukban hordják a tévedés, hiba lehetőségét is. Az egyik ilyen heurisztika a reprezentativitás. A rendelkezésünkre álló sémát az adott helyzettel összevetjük, és megállapítjuk, hogy ez a jelenség reprezentálja-e a tárgyról bennünk élő képet. A reprezentativitás elve mögött nincs statisztikai mintanagyság, ami igazolná az általánosítást, így lehetőséget ad a sztereotípiák működésére. Egy másik heurisztika a hozzáférhetőség, amely a döntéshozatal gyorsaságát segíti. Felidézünk hasonló, már megélt helyzeteket, és ennek analógiájára döntést tudunk hozni. Általában az a hozzáférhetőbb információ, amellyel gyakrabban találkozunk, és ezt egyúttal valószínűbbnek is érezzük. (Hewstone és tsai., 1999)

A tanári gondolkodás kutatói azt is megállapították, hogy a mindennapi munkájukban a tanárok a gyakorlat során kialakult gondolkodási sémáik (mint sztereotip tevékenységek megoldására szolgáló tudásrendszerek) segítségével majdnem automatikusan hozzák meg a döntéseiket. Lényeges különbség a kezdő- és gyakorló tanárok között, hogy a régebb óta pályán lévők már több ilyen sémával rendelkeznek, ami a tevékenységüket befolyásolja. Az információk könnyed kezelése lehetővé teszi, hogy a pedagógus a tényleges döntésekre koncentráljon. Erre pedig az oktatás multidimenzionalitása, kiszámíthatalansága, szimultaneitása miatt nagy szüksége van a pedagógusnak. (Falus, 2001a, 2006) Megjegyzendő azonban, hogy éppen a fent ismertetett heurisztikák működése miatt a tévedés kockázatát is magukba rejtik.

Figyelmet érdemel a tudás szerveződési kereteinek még egy fontos tulajdonsága, a kultúra átszármaztatási funkciója is. A már ismert átszármaztatási mechanizmusokon (mint például a nevelés intézményrendszere, az utánzás és szociális tanulás) kívül egyre több figyelem fordul Dawkins (1984) és Sperber (2001) „mém-elméletére" „E szerzők felfogása szerint a mém konkrét kulturális és mentális cselekvési és viselkedési minta, éspedig a szó legáltalánosabb értelmében. A mémekhez sorolják a gondolkodási és eljárási sémákat, sztereotípiákat, konvencionális viselkedésmódokat, forgatókönyveket, kollektív reprezentációkat, a normatív rendszerek előírásainak megfelelő rutincselekvések mintázatait. Ezek a mindenkori kultúrának olyan elemei, amelyek a mintaészlelés és mintakövetés révén hagyományozódnak, és biztosítják a szóban forgó kultúra létének generációkon átívelő folytonosságát..."(Pataki, 2007.7.)

Az iskola az intézményi tanulás során erősen sulykol bizonyos viselkedésformákat a tanár és a diák számára egyaránt. Ez is rávilágít arra a figyelemreméltó tényre, hogy az iskola belső világa, a megtapasztalt tanári minta bizonyos viselkedési sémákat, elvárásokat, forgatókönyveket már megtanít a tanárjelölteknek, amelyek a képzés során is megmaradnak, és az iskolába érve ismerősségüknek köszönhetően ott újra helyet találnak.