A világ kezelhető számú kategóriákba rendezése nem csupán eligazodni segít a világ működésében, hanem segít meghatározni azt is, hogy mi magunk kik is vagyunk valójában. Önmagunkat is elhelyezzük a környezetünkben, miközben bizonyos csoportokba tartozónak írjuk le magunkat. Ez a csoporttagság azonosságtudatot biztosít számunkra, és összekapcsol bennünket a csoporttal, így a foglalkoztatási csoporttal, és a hozzá tartozó szerepeinkkel is. Csoportjaink más csoportokkal való összehasonlítása, és magunk hasonlítása a csoporton belüli társakkal, elvárásokkal közvetlenül hatnak az önértékelésünkre. (Hewstone és tsai, 1999)

Minden intézményesült foglalkozás képviselője szerepelvárásokkal néz szembe. A foglalkozási tevékenység és szerep elsajátításával az egyén kialakítja magában azt a képességet, hogy önmagát ehhez a szerephez viszonyítva, másokkal összehasonlítva értékeli. (Váriné, 1981, 1986) Dombi Alice (1999) A szerepet egy viselkedési programként értelmezi, amelynek vállalása lehet tudatos, vagy kevéssé tudatos választás eredménye. A pálya pontos ismerete és az önismeret segíti a tudatos választások, döntések meghozatalát és az azonosulást. Ez a folyamat fontos a szakmai identitás kialakítása szempontjából.

A hivatás identifikáció szintje azonban - éppen a tudatosság szintje miatt - különböző lehet; belső érdeklődés, szubjektív tapasztalat, amely a pályaválasztást motiválja, a szakmai ismeretek és képességek elsajátítása erősíti azt, míg a követelményekkel való szembenézés, a munkatevékenység, a siker és a kudarc hatására a személy és a hivatás kapcsolata szorossá válik. (Váriné,1981; Dombi,1999 ) Az azonosulás előfeltételeként a pályaválasztáskor tanúsított érdeklődést határozza meg, amely a továbbiakban segít a képzés ideje alatt a szakmai készségek elsajátításában. Az azonosulást a pályára lépés időszakában a követelményekkel való szembesülés, siker- és kudarcélmény erősíti meg, és mint ilyen, kötődik a tevékenységhez. A hivatástudat a munkához fűződő viszony legmagasabb szintje, ahol a pályával kapcsolatos elvárások belsővé váltak, és a tevékenységet meggyőződés irányítja. „Az elhivatottság legszorosabb értelme szerint a munka során a tevékenység és a személyiség tényleges eszményképe valósul meg, amely a személy munkáját morálisan elválaszthatatlanná teszi az életétől." (Bullough, 1997b, 30.)

A szakmai identitással kapcsolódva folyamatosan épül a szakmai énkép is. (Váriné, 1981.) Az énkép, önmagunkról való tudás (kogníció) különböző identitás elemekből (identitás komponens, identitás-kategória) tevődik össze. Az identitás elemeknek azonban eltérő alternatív jelentésváltozatai vannak, amelyek egyénenként változnak. Ezek a jelentésváltozatok befolyásolják, hogy milyen viselkedésmintákat követünk, hatással vannak cselekvéseinkre. Az identitás tartalmi elemei nem elszigetelten jelentkeznek, hanem rendszert alkotnak. A rendszert jellemzi az önreflektivitás, a tudatosság és az érzelmi-indulati színezettség.(Pataki, 2001) Az identitás szerveződésére adott lehetséges válaszok egyike az identitásminta (identitásmodell, identitásséma) fogalma. Ez alapján az identitás sajátos hierarchikus elv szerint szerveződő kognitív struktúra, amelynek elemei én-közeliségük, egzisztenciális fontosságuk szerint más és más személyes értékkel és az azonosulás különböző mértékével rendelkeznek. A hierarchizálást a személyes fontosság élménye, az aktív jelentéstulajdonítási műveletei teremtik meg, és az egyén élettörténetéből bontható ki. (Pataki, 2001)

Az identitás motivációs rendszerként is működik. Az egyén én-rendszere, benne identitása viselkedést és cselekvést szervező, orientáló rendeltetéssel is bír. Az identitáselemekben rejlő tudás mindig értékelő jellegű és érzelmi/indulati színezetű. Ezért elkerülhetetlenül viselkedési előfeltételeket, meghatározó irányú viselkedéstendenciákat foglal magában. (Pataki, 2001) A hivatás identifikáció egyben olyan pszichés erő, amely a szterotípiák kritikusabb átgondolására, azok revíziójára késztet, az új kötelmek felismerésére és vállalására mozgósít. (Váriné, 1981) Az identitásképzés hátterében általános odatartozási és önmeghatározási késztetés húzódik meg. Kidolgozása, megőrzése, újraszervezése teljesítménynek minősül, döntéseket, folyamatos önreflexiót igényel. Ez az erőfeszítés akkor kifizetődő, ha az egyén számára jutalmazó értékű. Ha a kihívásokon át meg tudjuk óvni és valósítani az elkötelezettségből származó identitásunkat, az motivációs erővel hat, és hozzájárul az identitás további megőrzéséhez. Ám az identitástörekvések kudarcai (vagy a környezet kedvezőtlen minősítései) nem járulnak hozzá a kedvező önértékelés fenntartásához, identitásválság, kiürülés, tagadás is lehetséges. (Pataki, 2001) A pályaválasztás- beilleszkedés- adaptáció folyamatának fontos eleme a szakmai énkép és a szakmai identitás kialakulása.

Mindezek az ismeretek és kategóriák segítenek megérteni, hogy a tanárjelöltek tanárképe miként épül fel implicit és explicit elemekből. Magyarázatul szolgálnak a kialakult gondolkodás forrásaira, egyben következtetni engednek a viselkedés irányultságára, hiszen motivációs rendszerként és viselkedést befolyásoló tényezőként is hatnak. Fontos látnunk azt is, hogy a képzés során mennyi tudatos elem és döntés segíti az identitás erősödését, milyen mértékű az önreflexió, illetve melyek azok a tényezők (elismerés, a környezet visszajelzése), amelyek a hallgatók pályához való kötődését erősítik vagy gyengítik. Mint az elméleti megfontolásokban is kitűnt, a tanárrá válás folyamatában több pszichikus struktúra (sémák, nézetek, identitás, énkép) játszik szerepet, amelyek egyben kölcsönhatásban is állnak egymással (Váriné, 1981; Dombi, 1999; Falus, 2004).

Korthagen (2004) ezeket a pszichikus képződményeket úgynevezett „hagyma" modellben ábrázolja, amelynek rétegei belülről kifelé haladva a következő módon épülnek egymásra. Feltehetően a különböző szintek változása a többi módosulását is maga után vonja.