5-6. Lecke-Ismerkedés tanári/tanulói szerepekkel -szövegfeldolgozással

(A leckéhez felhasználtuk Bárdossy, Dudás, Pethőné, Priskinné (2002): A kritikai gondolkodás fejlesztése c. jegyzetének 2. fejezetét. Pécsi Tudományegyetem, Pécs-Budapest. 25-44.o.)

 

1. feladat - a tanári gondolkodás és gyakorlat előzetes feltárása

egyéni feladat:

Írjon rövid esszét arról, amit a tanórával kapcsolatban lényegesnek, fontosnak, mérvadónak és említésre méltónak gondol! (Mit tesz/tegyen a tanár, mit tesz/tegyen a tanuló?) A tanóra jelentése számomra...

 

2. feladat - a tanulók és tanárok tanórai tevékenységeinek összegyűjtése

4-6 fős kiscsoportokban:

Az egyénileg megfogalmazott esszékből gyűjtsék ki a tanári és tanulói tevékenységeket, majd jegyezzék be őket a T-táblázatba!

 

 

3. feladat - a pedagógus feladatainak megfogalmazásai

egyéni feladat:

Az alábbiakban négy értelmezést olvashat arról, hogy milyen feladatai vannak a tanárnak a tanítás során. Olvassa el az értelmezéseket, és döntse el, hogy melyikhez áll legközelebb az Ön véleménye! Ha a kiválasztott értelmezés nem fedi pontosan az Ön elképzelését, egészítse ki, fűzzön hozzá megjegyzéseket!

Az én véleményem az .... számú értelmezéshez áll közel, mert....

Azzal egészíteném ki a választott értelmezést, hogy....

A pedagógus feladata a tanítás során:

1. értelmezés:

A pedagógus olyan tanulási környezetet teremt, amelyben a gyerekeknek lehetőségük nyílik arra, hogy elsősorban egyéni és csoportmunkában létrehozzák, megkonstruálják magukban a tudásrendszert.

2. értelmezés:

A pedagógus a nagyrészt önálló gyermeki tanulási tevékenység segítője, szabályozza, és nem vezérli a tanulás folyamatát. A folyamat középpontjában az önálló tanulói tevékenység, a tanulás áll.

3. értelmezés:

A pedagógus ismereteket ad át és képességeket fejleszt. Nagy meggyőző erővel közvetíti az ismereteket, hogy a tanulók minél jobban értsék. A képességek fejlesztését elsősorban feladatok megoldásával, önálló gyakorlás szervezésével éri el.

4. értelmezés:

A pedagógus feladata az ismeretek minél jobb, minél szakszerűbb átadása. Az a jó pedagógus, aki magyarázataival felkelti tanuló érdeklődését, s képes elérni, hogy a tananyagot megértsék.

(Golnhofer-Nahalka (szerk.) (2001): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 339.)

 

4. feladat - a pedagógiatörténet fő tanulásfelfogásainak áttekintése

4-6 fős kiscsoportokban:

Minden csoport kap egy-egy szöveget, amely a történeti korszakok egy jellemző tanulásfölfogását írja le. Csomagolópapírra készítsenek plakátot, amelyen választ adnak az alábbi kérdésekre!

 

Mi a tanulás lényege?

Mi a diák feladata és tevékenysége?

Mi a tanár feladata és tevékenysége?

Hogyan értékelhető ez a korszak? (pozitívuma, negatívuma, problémája)

 

csomagolópapír, filctollak, felületkímélő ragasztószalag

Tanulás és tanulásszemlélet az ókorban és középkorban

„Az ókorban és a középkorban bizonyos gondolkodási rendszereknek a könyvekből és a tanítók szavaiból való elsajátítása áll a tanulás középpontjában. A tanulók egy valakik által már feldolgozott, interpretált valósággal találkoznak, bizonyos szerzők műveit tanulmányozzák, szövegeket tanulnak meg kívülről, elsajátítják, hogyan használhatók érvelésekben a mások által már megfogalmazott gondolatok. Meghatározó szerepet játszik a tekintély, a dogmák rendszere. Azaz: valami igaz, mert olyan valaki mondta, aki feltétlen tekintélynek számít, vagy az a valami éppen olyan dogmarendszer része, amely nem kérdőjelezhető meg. (...)

Ebben a tanulási formában nem kap szerepet a kreativitás. Éppen annak van nagy jelentősége, hogy ki, mennyire képes pontosan követni az ismeretszerzés királyi útját. A minél pontosabb reprodukálás az adaptív viselkedés, a tanulás eredményességét értékelő mozzanatok is a pontos reprodukciót favorizálják. Nincs szerepe az önállóságnak,sőt az önállóság diszfunkcionális, hiszen rontja a legfőbb értéknek tekintett változatlan formájú reprodukciót."

(Nahalka István (1997): Konstruktív pedagógia -egy új paradigma a láthatáron. Iskolakultúra. 2. sz. 28.)

 

Comenius forradalma, a szenzualizmus pedagógiája

„A szemléltetés pedagógiája új kapukat nyit a tanítás számára A tanító szerepe gyökeresen átalakul: az a feladata, hogy a tanuló elé tárja a világot, lehetőleg valóságos tárgyak nézését, formájuk, felszínük tapintását, ízük ízlelését, hangjuk hallgatását tegye lehetővé, azonban, ha erre nincs mód, akkor legalább illusztrációkkal, modellekkel mutassa be a tárgyakat, a jelenségeket. A lényeg az, hogy az ingerek az érzékszerveken keresztül hassanak a gyermeki tudatra, amely kezdetben egy tiszta lap, s amely éppen az érzékletek lenyomatai által lesz teleírva. Világosan mutatja a gondolkodásmód lényegét a Comeniustól talán legtöbbet idézett mondat: »Szüksége, hogy a megismerés mindig az érzékszervektől induljon ki, semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékekben.«"

(Nahalka István (1997): Konstruktív pedagógia -egy új paradigma a láthatáron. Iskolakultúra. 2. sz. 29.)

 

A reformpedagógia

„A reformpedagógiai elképzelések keretében fogalmazódik meg először a nevelés történetében pragmatikus határozottsággal a gyermek cselekvésének, tevékenységének fontossága. A reformpedagógiai gondolkodók számára a gyermek nem passzív befogadásra termett lény, az ismeretek egyszerű raktározása rossz hatékonyságú, a gyermeket olyan helyzetbe kényszeríti, amely nem felel meg hajlamainak, amely nem engedi kibontakozni erőit. A reformpedagógiai gondolkodók élesen szembefordulnak a gyermeket úgymond passzivitásra kényszerítő, maximum a szemléltetésig eljutó pedagógiával. A reformpedagógiai iskolákban mindent a gyermeki tevékenységnek rendelnek alá. Ez a tevékenység szabad, kívülről nem irányított, a pedagógus kötelessége nem a tudnivalók kijelölése és átszármaztatása, hanem a segítés, az önálló elsajátítás pedagógiai feltételeinek megteremtése."

(Nahalka István (1997): Konstruktív pedagógia -egy új paradigma a láthatáron. Iskolakultúra. 2. sz. 30-31.)

 

A konstruktivizmus

„Mindezekkel szemben a konstruktivizmus radikális választ ad a megismerhetőség, a tudás objektivitása és természete kapcsán felvetődő kérdésekre. Ez a radikális válasz, mint oly sokszor az emberi gondolkodás fejlődésében, a kérdés elvetése. A konstruktivizmus a világ megismerhetőségét definiálhatatlan fogalomnak tartja, a tudás és valóság között nem keres egyértelmű megfeleléseket, nem hiszi, hogy a tudásnak van »igazsága«. A konstruktivizmus szerint az emberi tudás konstrukció eredménye (innen származik természetesen e gondolkodási irányzat neve is), vagyis a megismerő ember felépít magában egy világot, amely tapasztalatainak szervezője, befogadója, értelmezője lesz, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos előrejelzésekkel éljen a valóságban található dolgok jövőbeli állapotával kapcsolatban, s amely világ nagyon fontos része a cselekvést irányító kognitív masinériának. Ennek a belső világnak, világmodellnek nagyon fontos funkciója a megismerő embert érő információk feldolgozása, értelmezése, rendszerbe való beépítése. Ez pedig nem más, mint tanulás. A tudásról nem lehet állítani, hogy igaz, vagy hamis, ennél sokkal fontosabb és gyakorlatibb kérdés merül fel: adaptív-e az ismeret, lehetővé teszi-e a megismerő egyed alkalmazkodását a környezetéhez, vagy sem. Természetesen ez határozza meg egyben az adott tudás továbbélését is. (...)

A konstruktív pedagógia az itt csak elnagyoltan leírt ismeretelméletre épül. A tanulás eszerint nem más, mint állandó belső konstrukció, a belső világ folyamatos épülése. Amikor tanulunk, akkor az elsajátítandó információt értelmezni próbáljuk: Ez az értelmezési folyamat a korábban már elsajátított ismeretek bázisán zajlik. Ezért a konstruktivista elméletben kritikus szerepe van a megelőző tudásnak (prior knowledge). Ha a megelőző tudás kellően szervezett, »mozgósítható« , vagyis viszonylag könnyen előhívható, akkor esély van arra, hogy az új információ értelmezése sikeresen lejátszódjék, s a tanulás folyamatában a tudat mintegy lehorgonyozza a meglévők rendszeréhez az új tudást."

(Nahalka István (1997): Konstruktív pedagógia -egy új paradigma a láthatáron. Iskolakultúra. 2. sz. 24.)

kiscsoportokban:

Ha elkészültek a plakátok, a vándorló csoportok technikával minden csoport tekintse meg a másik csoportok plakátját, olvassák el és értelmezzék azokat! Az értelmezés után írják rá megjegyzéseiket, kérdéseiket, kiegészítéseiket! Más színű tollat használjanak! Ha már mindenki visszaért a saját plakátjához, olvassa el a megjegyzéseket, kérdéseket, és válaszolja meg őket!

 

6. feladat - összegzés: a középpontban a saját tanári szerep

egyéni feladat:

Olvassák el az alábbi szövegeket, és ezek segítségével reflektáljanak a saját tanári szerepükre!

Az ismeretátadó

„Az a gondolkodásmód, amely az oktatás feladatának az ismeretek átadását tartja. A tanár feladata e gondolkodásmód szerint kizárólag az ismeretek alapos, szakszerű közvetítése. A célok szempontjából figyelembe nem vehető gyerekek kisebb törődést kapnak, vagy egy erősen limitált követelményrendszernek kell megfelelniük. Az ilyen tanár eszményképe a nagyon művelt, tudós tanártípus, aki kiválóan magyaráz."

Képességfejlesztő

„Az a gondolkodásmód, amely az oktatás feladatának a képességfejlesztést tartja. A tudásról ez a felfogás is leegyszerűsített képet alkot, ismeretekből és szűken értelmezett képességekből építi fel. Fontos a cselekvőképes tudás, de ez csak ritkán jelent kreativitást, inkább jól begyakorolható algoritmusok alkalmazásáról van szó. A tanár feladata egyrészt ugyanaz, mint az előbbiben, de kiegészül a gyakorlás feltételeinek megteremtésével. Pedagógiai eszményképe a képességfejlesztés, ami azonban legtöbbször csak a meghatározott algoritmusok alapos megtanítását jelenti."

Személyiségfejlesztő

„Az a gondolkodásmód, amely az oktatás feladatának a személyiségfejlesztést tartja. Komplex képet formál a személyiségről, e kép nem szűkül le tantárgyspecifikus ismeretekre, képességekre, a tanítás része a nevelésnek. Megjelennek a célok között az affektív tényezők is. Hangsúlyossá válik az általános képességek szerepe, az ismeretek kevéssé fontosak e nézet számára. A tanár feladata ebben a szemléletben alapvetően más, mint az előző kettőben: segítő, pusztán befolyásoló szerep, a gyermek cselekvése fontos. A személyiségfejlesztés elveit valló pedagógus legközelebb a reformpedagógiai gondolkodásrendszerhez áll."

Konstruktivista

„Az a gondolkodásmód, amely az oktatás feladatának a komplex kognitív struktúrák fejlesztését tartja. A személyiség fejlődésének alapkérdésévé e rendszert alkotó kognitív struktúrák formálódását teszi. E szemléletmód fontos szerepet szán a pedagógusnak a gyerekek előzetes értelmezési kereteinek diagnosztizálásában, s a megfelelő tanulási környezet kialakításában. Az ilyen tanár pedagógiai állásfoglalásai a posztmodern pedagógiákhoz, a nem pozitivista megközelítésekhez, elsősorban a konstruktiviizmushoz állnak a legközelebb."

(Nahalka István (1999): A pedagógusok gyakorlati, mesterségbeli tudása. Egy fölmérés tanulságai. Iskolakultúra. 9. sz. 47-48.

Nahalka István (2001): Az oktatás célja In: Golnhofer, Nahalka (szerk): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 114-141.)

egyéni faladat:

Térjen vissza a harmadik feladathoz! Hogyan vélekedett, melyik tanári szerep állt a legközelebb Önhöz? Az utolsó szöveg elolvasása után elemezze és értékelje az ottani választását!

4-6 fős kiscsoportokban:

Ismertessék és vitassák meg kiscsoportban az eredményeiket!

egyéni feladat:

Térjen vissza a tanóráról szóló esszéjéhez! Olvassa el újra a saját írását!

Keressen összefüggést és magyarázatot saját akkori írásának tartalma és a közben elvégzett feladatokban megismert tanulásfölfogások, elméleti pedagógiai rendszerek között! Értékelje az eredményt! Vonja le a feladatok tanulságait!

minden résztvevő együttműködésével:

Osszák meg egymással a tapasztalataikat és a levonható tanulságokat!