A különböző szerkezetű oktatási rendszerekben eltérő eszközöket, eljárásokat, módszereket alkalmaznak a nevelés-oktatás minőségének, színvonalának, hatékonyságának biztosítása érdekében. Magyarországon a közoktatás minősége azért vált napjainkban kiemelten fontos kérdéssé, mert a közoktatás rendszere átalakult, így azok az eszközök, eljárások és intézmények, amelyek korábban hagyományosan az oktatás minőségét, színvonalát biztosították, az új, megváltozott körülmények között nem működtethetőek. A magyar közoktatási rendszert 1990 óta jórészt önkormányzati fenntartású, tág szakmai autonómiát élvező iskolák, óvodák, kollégiumok alkotják. A szabad iskolaválasztás jórészt városi szintű működése és a demográfiai hatások együttesen bármikor kiszolgáltathatják az esetlegesen kiürülő intézményeket fenntartóik takarékossági megfontolásainak. Az iskolák működéséről elsősorban az iskolafelhasználók, a tanulók, a szülők, a fenntartók stb. adnak visszajelzéseket, illetve fogalmaznak meg igényeket, elvárásokat.

Általánossá vált a középfokú oktatás és fokozatosan eltömegesedik az érettségit adó középfokú képzés. Egyre változatosabbá válnak a gyermekek, a tanulók, a szülők igényei. Az óvodáknak, iskoláknak, kollégiumoknak versenyszerű közegben, a változó elvárásoknak megfelelően kell működniük. Ugyanakkor nem állnak az intézmények rendelkezésére olyan eszközök, eljárások, módszerek, amelyekkel szolgáltatásuk minőségét megbízhatóan mérni, értékelni, fejleszteni tudnák. Nincsenek birtokukban olyan eszközök sem, amelyek segítségével e tevékenységek eredményeit partnereik más szóval a felhasználói csoportok számára nyilvánossá tehetnék. Az általánosan elfogadott és az összehasonlítás lehetőségét biztosító teljesítménymutatók szűk köre miatt, az intézményekről kialakuló kép óhatatlanul hiányos, gyakran torz vagy egyoldalú. Jól példázza ezt az egyelőre még egyetlen teljesítménymutatón a sikeres továbbtanulási arányszámon alapuló középiskolai ranglisták évenkénti megjelenése.

Az intézmények lehetőségeit a helyi költségvetés kötöttségei ma már erősen korlátozzák. Terjed a helyi normatív-, illetve feladatfinanszírozás iránti igény, általánossá vált az óvodai és iskolai innovációs pályázatok szakmai véleményeztetése. Számos helyen dolgoztak ki helyi oktatásügyi szabályozókat (pl. csoportlétszám, pedagógus/tanuló arány stb.), szigorodtak, szabályozottabbá váltak az intézményi mozgásteret meghatározó dokumentumok. Egyre kisebb tere van a szakmailag megalapozatlan, előnyszerző kiugrási kísérleteknek. Az óvodáknak, iskoláknak és kollégiumoknak egyre inkább a tényleges pedagógiai problémák megoldására kell törekedniük, ha szeretnék versenyképességüket megőrizni vagy növelni.

E megújulási folyamatban kulcsfontosságú az oktatás helyi közszolgáltatássá válása. Az intézményeknek a központi elvárások teljesítése mellett elsősorban a helyi partnerek a kisgyermekek, a tanulók, a szülők, a munkaadók, a következő iskolafokozat, a felsőoktatás stb. igényeinek kell megfelelniük. Az eredményes munka érdekében fokozatosan felértékelődik az óvodai, iskolai és kollégiumi belső felhasználók, a pedagógusok és a pedagógiai tevékenységet segítő munkatársak elégedettségének jelentősége is.

Ebben a helyzetben az oktatás-nevelés minősége úgy jelenik meg, mint a más óvodától vagy iskolától való előnyös különbözés lehetősége. A helyi minőségfogalom kialakítása lehetőséget biztosít az intézményi oktató-nevelő munka egyediségének, sajátos értékeinek megfogalmazására és a partnerekkel történő párbeszéd folyamatos megújítására. A minőségről történő gondolkodás, az ehhez értelemszerűen kapcsolódó fejlesztési tevékenység új módszerekkel gazdagíthatja a színvonalra eddig is sokat adó, igényes intézmények munkáját és felhívja a figyelmet a tudatos, átgondolt és párbeszéden alapuló fejlesztés fontosságára.

A minőség érdekében, legmagasabb szakmai felkészültséggel végzett munka is életidegen marad azonban, ha nem illeszkedik a helyi befogadó közeg elvárásaihoz. Az oktatásban érdekelt partnerek elvárásait a helyben kidolgozott minőségértelmezés foglalja legjobban össze. A helyileg legitim minőségfogalmat az óvoda, az iskola vagy a kollégium a partnerek a fenntartó, a pedagógusok, a gyermekek és a szülők stb. elvárásait megismerve dolgozza ki. Ez azt jelenti, hogy minden intézmény saját környezetének, saját küldetésének és adottságainak megfelelő, egyedi minőségfogalommal rendelkezik, amely természetesen illeszkedik a jogi és finanszírozási normákban, a tartalmi szabályozásban megfogalmazódó általános társadalmi elvárások rendszerébe. Ez a helyi alkotómunka teszi a minőséget valódi, élő és legitim fogalommá a nevelési-oktatási intézmények számára.

A minőségfejlesztésben részt vevő intézmény hatékonyan tudja felhasználni a tevékenységéről, eredményességéről, hatékonyságáról érkező visszajelzéseket munkája megújításához, mert értékeli mindennapi munkavégzését, és folyamatos kapcsolatot ápol azokkal a partnerekkel, akiknek véleménye döntő a munkája megítélésében. Ez az aktív kapcsolatrendszer és együttműködés azt is lehetővé teszi, hogy a későbbiek során az intézmény vezetése és munkatársai sikeresebben tudják majd eredményeiket és értékeiket bemutatni partnereiknek. A belső minőségre koncentráló intézmény felfedezi, hogy a munka eredményessége lényeges kapcsolatban áll a szervezet működésének és irányításának szakmai színvonalával, a kollégák elkötelezettségével és elégedettségével. Ezért arra törekszik, hogy nyitott és tanulni kész szervezetként képes legyen gyorsan és hatékonyan reagálni a folytonosan változó igényekre.

A COMENIUS 2000 közoktatási minőségfejlesztési program intézményi és fenntartói szintű minőségirányítási modellek terjesztésével kívánja elősegíteni azt, hogy a magyar közoktatás intézményei olyan versenyképes szervezetekké váljanak, amelyek sikeresen válaszolnak a kihívásokra és a környezetükből érkező változó igényekre.