Viszonyfogalom, amely szerint az olvasásban, írásban elért eredmény lényegesen elmarad a gyermek adottságai, illetve a tanításra és gyakorlásra fordított idő által elvárható szinttől, s ennek hátterében nem kizárólag látásprobléma, intellektuális vagy szociokulturális hátrány áll. Gyakran megelőzi a beszéd- és nyelvfejlődés zavara, iskoláskorban pedig társuló emocionális és viselkedészavarok is előfordulhatnak. Eredetét (etiológiáját) tekintve multifaktoriális, oka lehet a központi idegrendszer sérülése, organikus eltérés, érési késés, működési zavar, örökletesség, lelki és környezeti hatások.

Az olvasási nehézség esetében problémát okozhat, hogy a fonológiai képesség kialakulásában zavarok vannak, a grafémák fonémává alakításához szükséges „kód" használata gondot jelent. Számos esetben zavart lehet a szóemlékezés, esetenként sérül a vizuális percepció. A zavarok természetesen keverten is előfordulnak.

Pedagógiai konzekvenciák

Speciális olvasástanítási módszerre, egyéni differenciálásra lehet szükség, amely a pontos diagnózis ismeretében tervezhető meg. Mivel beszéd- és nyelvi problémák is szerepet játszhatnak a diszlexia kialakulásában, gyakran szükséges a logopédussal való együttműködés. A jelentkező olvasásbeli nehézséget kísérhetik, illetve következményesen kialakulhatnak érzelmi és viselkedésproblémák is, amelyek fölismerése, az osztályközösségben történő kezelése és az érintett gyermek (család) megfelelő szakemberhez irányítása komoly pedagógiai kihívás és feladat.